A “MÉG” ereje - growth mindset, mint tananyag

Szerző: Fejes-Martinez Kriszta, a Hősök Tere Alapítvány senior trénere, growth mindset specialista, a Budapest School Growth mindset curriculum egyik kidolgozója.

Az, hogy hogyan gondolkodunk a tanulási képességünkről fontosabb ma, mint valaha. Gyorsan változó világunkban az élethosszig tartó tanulás (Life Long Learning)  nem egy tiszteletreméltó hobbi, hanem túlélésünk záloga. Aki lemarad, kimarad. Pár éve a covid, manapság pedig a mesterséges intelligencia térnyerése állít minket olyan kihívások elé, ami arra késztet, hogy teljesen új dolgokat, módszereket sajátítsunk el, igen rövid idő alatt.

Ehhez képest milyen gyakran hallható munkahelyi vagy otthoni környezetben felnőtt emberektől, hogy “öreg vagyok én már ehhez”, vagy “nem így szoktuk”, "ez nekem nem megy". Tanárok és szülők pedig sokszor hallanak ilyen szívszorító mondatokat a gyerekektől is: “”ez nekem nem megy”, “nem tudok rajzolni”, “ehhez béna vagyok”.

Ezek a mondatok úgy hangzanak, mint amikor valaki bezárja magát egy dobozba, és még el is dobja a kulcsot.

Carol Dweck a kutatásai alapján azt mondja, hogy alapvetően kétféle mindset létezik, a fixed mindset és a growth mindset. Rögzült gondolkodásmódban (fixed mindset) úgy véljük, hogy intelligenciánk, képességeink, sőt személyiségünk is adott, velünk született és azon változtatni nem nagyon lehet. Az utóbbi a „fejlődésfókuszú gondolkodásmód” (growth mindset), mely szerint az intelligenciánk és képességeink hosszú távon fejleszthetők, és eredményességünk elsősorban az erőfeszítésünkön, a stratégiánkon és a motivációnkon múlik. A fent említett modatok tehát a rögzült gondolkodásmódra jellemzőek. Azok az emberek, akik jellemzően így gondolkodnak magukról, kerülik a kihívás helyzeteket, a hibázást, és téthelyzetben bénítóan hat rájuk a stressz. Mindkét mindset természetes módon jelen van az életünkben, de fejlődésfókuszú gondolkodásmódban messzebbre juthatunk, fejlődésünk nem reked meg.

Az, hogy ezeknek a “mantrázása” nem segít, talán elsőre is érthető, de Carol Dweck kutatásaiban is bebizonyította ezeknek az önkorlátozó voltát.De mit lehet tenni azzal, aki rögzülten gondolkodik, azaz bezárta magát ebbe a dobozba?

Az emberi lény growth mindsettel születik. Ez könnyen belátható ha a járni tanulás folyamatát idézzük fel. Nehéz, hosszú folyamat, sokat kell gyakorolni és rengeteg hibázással (eséssel) jár együtt, mégsem adjuk fel és maradunk négykézláb. A rögzült gondolkodásmód tehát valamikor később alakul ki. Ebben nagy szerepe van a minket érő visszajelzéseknek. 

Carol Dweck szerint a megfelelő visszajelzéssel (dicsérettel) a growth mindset felé terelhetjük  a gyermekeinket, melynek eredményeként csökken a kudarckerülés, a teljesítményszorongás, és több energia marad a kreatív gondolatok számára.

Egy nagyon egyszerű példa a fixed mindsetes és a growth mindsetes dicséretre, bíztatásra:  “Te olyan ügyes vagy, ez neked biztosan menni fog!”- ez fixed mindsetes, megcimkéz, elvárást közvetít.  “Az előző feladatot nagyon kreatívan megoldottad, próbáld meg ezt is!” - ez pedig fejlődésfókuszú, vagy ahogy mi mondjuk, growth mindsetes.Nagyon sok más módszer is létezik amivel a fejlődést támogatni tudjuk. Az első lényege, hogy a szülő vagy tanár ne az eredményt minősítse, hanem a tanulási folyamatot tegye láthatóvá: azt, hogy a gyerek milyen stratégiát próbált ki, mennyit dolgozott, hogyan reagált egy elakadásra. Amikor ezekre irányul a figyelem, a gyerek megtanulja felismerni, milyen viselkedések segítik őt a fejlődésben, és kevésbé érzi úgy, hogy egyetlen pillanatnyi teljesítmény alapján „be van kategorizálva”. A második módszertani pillér a hibák értelmezése: a hibát nem ítéletként, hanem információként kezeljük. A szülő először érzelmi biztonságot teremt („a hibázás a tanulás része”), majd segít megérteni, mi okozta a nehézséget, végül együtt keresnek új stratégiát. Ez a keretezés bizonyítottan csökkenti a szorongást, és támogatja, hogy a gyerek a kudarcot ne végpontként, hanem kiindulópontként élje meg.

Amikor a Budapest Schoolba újonnan érkező tanároknak elkezdtem growth mindset tréningeket tartani, azt tapasztaltam, hogy ez a szemlélet szinte átjárja a falakat, alapértékként jelenik meg. Egyfelől a tanárok maguk is tanulnak a growth mindsetről, ebben a szemléletben adnak visszajelzést a diákoknak és egymásnak is. Másrészt az egész oktatási környezet sugallja, hogy a fejlődés érték. A tanulási folyamatra irányuló tanári visszajelzés mellett az is cél, hogy a tanulók felismerjék és megéljék: a tanulás során tett erőfeszítésük és stratégiájuk számít. A tanárok tudatosan építenek egy olyan tanulási kultúrát, ahol a kudarc nem végpont, ahol a hibázásra fejlődési lehetőségként tekintenek, ahol a diákok stratégiákat tanulnak és választhatnak a fejlődéshez. Emellett az utóbbi években azt tűzte ki célul, hogy ne csupán indirekt módon jusson el a diákokhoz a growth mindset, hanem saját élményben tanulhassanak róla.  Ennek a kidolgozásában és bevezetésében volt szerencsém részt venni.

A growth mindset modulok tehát megjelentek a BPS-ben elsőtől nyolcadikig. A gyerekek elkezdtek ismerkedni egy olyan témával, ami nem köthető hagyományos tantárgyakhoz, és fura neve van. El is nevezték az egyik felsős csoportban Agyológiának. Játékos formában, saját élményeken keresztül ismerkednek meg azzal, hogy hogyan tanul az agy, mi a szerepe az egészséges mértékű stressznek. Az legkisebbek megtanulják, hogy a tanulás nem valami olyan dolog, ami véletlenül megtörténik velünk, hanem az agy egy izomhoz hasonlóan erőlködik, ami miatt nehéznek érezhetjük és elfáradunk. Hibázunk, mert hibázni ér. És ez jó nekünk. Az alsósok megkeresik azokat a “drukkoló” mondatokat, amivel magukat és egymást is támogatni, bíztatni tudják a nehezebb tanulási helyzetekben. A nagyobbak már arról vitáznak, hogy mennyi múlik a tehetségen (“nature” kontra “nurture”), vagy hogy teher alatt nő-e a pálma. 

És eljön az az alkalom, amikor összegyűjtik azokat a mondatokat, amik nem segítenek, önkorlátozóak, azaz fixed mindsetesek. Beteszik egy dobozba. “Mi legyen vele?” - kérdezzük. “Égessük el!”, Dobjuk ki!” Aztán valaki azt mondja: “inkább alakítsuk át, különben így marad a fejünkben!” Elhangzik a kérdés: “Mi az “varázsszó”, amivel kinyílik a doboz?” És előbb utóbb elhangzik a MÉG! “Még nem tudok írni”, “még nem megy a szorzótábla”, “még nehezen szerzek barátokat”. MÉG nem, de már ott van benne a LEHETŐSÉG. A változás velünk kezdődik.