A szabadtéri mozgás télen is természetes – sőt, szükséges

szerző: Bíró Botond - tanár, edző, a BPS Mozgás és egészség curriculumának kidolgozója

Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Amikor a szabadban töltött időről beszélünk, akkor ebből az egészen sajátos magyar hozzáállásunkból kell kiindulni. Az időjárásnak van egy aránylag szűk, optimális tartománya, amikor érdemes kimenni, minden más esetben ez kockázatosnak tűnik vagy túl nagy nyűggel jár. Érdemes utánajárni annak, hogy ez a hozzáállás miből gyökerezik, mi a kulturális háttere, vajon megállja-e még a helyét egy-egy népi bölcsesség, szófordulat, vagy generációk óta berögzült szokás? Mit mond az orvostudomány, és miért töltenek nálunk sokkal több időt a szabadban jóval zordabb vidéken élő népek? Veszíthetünk valamit azzal, ha lemondunk a szabadtéri mozgásról?

Öltözz fel, különben megfázol!

Ez a mondat annyira szerves része a kultúránknak, és annyira magától értetődőnek vesszük, hogy a megkérdőjelezése is nehezünkre eshet. Olyan ez, mint hogy az ég vagy a víz kék - pedig valójában tudjuk, hogy nem azok. A megfázás kifejezés egy korábban logikusnak tűnő feltételezésből fakad, valójában túlzó leegyszerűsítésről és komoly félreértésről van szó - aminek a fenntartása negatív következményekkel járhat, ha szélsőségesen akarok fogalmazni: embereket foszt meg az egészséges élettől.

Mi is ez a félreértés, és miből fakadhat?

A félreértés az, hogy a hideg és megbetegedés között közvetlen kapcsolat van. Tehát ha x ideig a hidegben tartózkodsz és fázol, akkor lebetegedsz. Ezt a közvetlen összefüggést a tudomány számos kutatással megcáfolta.

Akkor miért alakulhatott ki ez a népi bölcsesség? Való igaz, hogy a tömeges megbetegedések, vírusok “szezonja” a hideg idő beköszöntéhez köthető. Azonban itt nem arról van szó, hogy sokkal több időt kezdünk el töltetni a hidegben, ezért lebetegszünk. Épp ellenkezőleg, a hidegebb időjárás miatt, sokkal kevesebbet vagyunk a szabadban és sokkal több időt töltünk zárt, zsúfolt - és egyébként jól fűtött - helyeken, ami a vírusok és bakteriális fertőzéseknek igazán kedvez. Ezekben az időszakokban megugrik a megfázás, nátha, influenza tünetek száma. Tehát a hideg valóban lebetegít egy csomó embert, de nem közvetlenül, hanem azzal, hogy zárt terekbe kényszeríti őket ahol a vírusoknak való kitettség sokkal nagyobb. Ugye, a covid idején sem az volt a javasolt védekezés, hogy öltözzünk fel és fűtsünk be, hanem hogy kerüljük a nagyobb közösségeket.

Annak is van alapja, hogy a hideg képes gyengíteni a vírusokra adott immunválasz hatékonyságát, ráadásul ezt kétféleképpen is teheti. Egyrészt télen szárazabb a levegő, ami kiszáríthatja az egyik elsődleges védelmi vonalat, az orr nyálkahártyáját. Ez azonban megfelelő táplálkozással és (a télen is ugyanolyan fontos) hidratálással, valamint a mozgással könnyedén orvosolható. Egy kis mozgástól megnedvesedett orrnyálkahártya kifejezetten ellensúlyozza a száraz levegő okozta problémákat. Tehát ha minden egyéb tünet nélkül, kissé folyik az orrunk a hidegben, az kifejezetten előnyös a szervezetünk számára.

Másrészt a hipotermia kockázatával arányosan, a testünk a létfontosságú szervek (pl. szív) működtetésére kezd el fordítani minden energiát. Túlzó a leegyszerűsítés, de mondhatjuk hogy ebben a helyzetben, az akut fagyhalál elleni küzdelem fontosabb, mint a vírusok elleni védekezés. Azonban ezek nagyon szélsőséges állapotok, és az ilyen kitettség a modern életvitelünkben nagyon-nagyon ritka - semmi köze ahhoz, hogy kimegyünk egy nagyot sétálni egy novemberi napon és véletlenül otthon hagyjuk a sálunkat. Érdemes azt figyelembe venni, hogy a megfázás kifejezés létrejöttekor, de akár még pár évtizeddel ezelőtt is, a testhőmérsékletünkre sokkal jobban kellett vigyázni, hiszen egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy egy távfűtött nappaliban könnyedén visszamelegedhetünk majd. A krónikus, hosszan tartó “fázás”-nak korábban sokkal nagyobb kockázata volt. Ami a nagyszüleink esetében még érvényes volt, ma már nem az. Sőt, a hétköznapi szabadtéri mozgásformák esetében kifejezetten ritka az, hogy az immunrendszer működését nehezítő állapotba kerüljünk - az, hogy kimelegedsz és ettől könnyebben megfázol egész egyszerűen egy rossz logikai következtetés.

A rejtett tanterv és a kultúra ereje

Talán kevesen gondolnak bele, de a világ legnépszerűbb sportága is egy szabadtéri sport, amit szélsőséges időjárási körülmények között is megtartanak illetve az edzésmunkát is leginkább így végzik el. Igen, ez a labdarúgás. Annyira magától értetődő és természetes, hogy bele sem gondolunk, hogy egy “outdoor” sportágról van szó.

Magyarországon a testnevelés és a tornaterem gondolata szorosan összekapcsolódott - ennek az okait hosszan lehetne boncolgatni, de erre most nem térünk ki. Úgy lett ez a két fogalom közvetlen asszociáció, hogy eközben a társadalom legnépszerűbb és legkisebb belépési küszöbbel rendelkező mozgásformái, mint a futás, túrázás, kerékpározás - és a labdarúgás, mind alapvetően szabadtéri tevékenységek. Tehát a társadalom arányaiban sokkal többet mozog a szabadban, a testnevelést mégis legtöbbször a falak közé szorítjuk.

A legnagyobb probléma ezzel az úgynevezett rejtett tanterv jelenség, a kulturális minta amit közvetítünk. A rejtett tanterv azt jelenti, hogy az iskolában vannak a konkrét tananyagon túlmutató viselkedési formák, szokások, amik legalább olyan jelentősséggel bírnak a személyiség fejlődése során. Tehát ha mi felvállaljuk azt, hogy az aktív életmód, a mozgás alapvetően szabadtéren történik, akkor a gyerekekben az fog kialakulni, hogy sportolni nem csak steril körülmények között, jól felszerelt tornateremben, hanem gyakorlatilag bárhol, bármilyen időjárási körülmények között lehet. Azt tanulják meg, hogy az egészségükért, a személyes és a közösségük jól-létéért, nem csak edzésen, edzőteremben, speciális eszközökkel, hanem a leghétköznapibb környezetben is egyszerűen tehetnek.

Amikor a kultúra erejét vizsgáljuk, akkor érdemes megnéznünk nálunk jóval kedvezőtlenebb éghajlaton élő népeket. Az angol parkok, 6 fokban, szitáló esőben, tele vannak - fociznak, rögbiznek, kriketteznek. A hollandok télen-nyáron biciklivel járnak. A finn iskolákban nem arra érkezik panasz, hogy 0 fokban kimennek, hanem hogy a -30-ban szerzett fagyási sérülés talán már túlzás és ilyenkor azért legyen szívesek benntartani a gyerekeket. Ahol az a hozzáállás, hogy az időjárás nem az ellenségünk, ahol természetes az, hogy kint vagyunk, kint mozgunk, kint szocializálódunk, ott sokkal könnyebb ebbe “belenőni” - és ennek az életmódunk változásából fakadóan egyre nagyobb tétje van.

Mit veszítünk azzal, ha nem töltünk időt a szabadban?

Röviden: aktívan eltöltött időt és ezzel egyenesen arányosan minőségi életidőt. A tudományos vizsgálatok alapján, a szív-légzőszervi állóképesség (cardiorespiratory fitness) az, ami leginkább összefüggésbe hozható egy ember várható élettartamával. Egyértelműen megelőzi az olyan mutatókat mint a vérnyomás, a koleszterin szint, a testtömeg-index, sőt még a vizsgált személyek aktuális életkora is kevésbé szoros kapcsolatot mutat, mint a szívünk és légzőszerveink “edzettsége”. Ez alatt az edzettség alatt azt értjük, hogy mennyire hatékonyan működnek a légzésben és a keringésben résztvevő szerveink. Ha nagyon leegyszerűsítjük az összefüggést, minél hatékonyabban működik ez a rendszer, annál nagyobb teherbírása van a szervezetünknek a stresszhatásokkal (fertőzések, gyulladások, pszichés terhelés, stb.) szemben. (Peter Attia, MD)

Ami nagyon jó hír, hogy a szív-légzőszervi állóképesség egy rendkívül jól fejleszthető terület. Tehát egy olyan tényező az életminőségünk és élettartamunk szempontjából, amiért aktívan tenni tudunk és felelősséget vállalhatunk. Nem környezeti hatás, nem másokon múlik, nem igényel bonyolult orvosi beavatkozást. Egyszerűen csak legyünk minél aktívabbak, és amikor csak lehet töltsük az időnket a szabadban!