EQ beats AI - hát mi a BPS-ben így gondoljuk

Szerző: Kéri Júlia, mentortanár, a BPS-ben dolgozik a kezdetek óta, az Érzelmi intelligencia és a Growth Mindset curriculum egyik kidolgozója.

Sokat beszélgetünk arról, hogy mi mindent tud, és mi mindent fog tudni az AI. Valószínűleg nagyon sokféle szerepünkben előkerült már a téma; rácsodálkozással, praktikus jótanáccsal, illetve akár úgy, hogy kik fogják „biztosan” elveszíteni a munkájukat, vagy legalábbis hogyan alakulnak át különböző munkafolyamatok. „Átveszi-e az irányítást” felettünk, vagy segít megtalálni a jó megoldást problémáinkra. Illetve egyáltalán – hol válik el, hogyan különbözik az ember és a mesterséges intelligencia egymástól pontosan. Remélhetjük optimistán, hogy ebben a tükörben idővel kirajzolódik számunkra az ember, hogy megtudjuk, milyenek vagyunk, mire vagyunk jók, és talán ezek mentén egyszer azt is, hogy miért vagyunk e világon.ű

Ami biztos: az érzelmeink léte megkülönböztet minket, embereket.

Ilija Sutskever, aki évtizedek óta az AI-közösség meghatározó alakja, azt mondja, hogy a mások által általánosnak hívott intelligencia (AGI) fejlesztésében az érzelmek beépítése (megjelenése) egy kihagyhatatlan lépés. Igazán érdekes ponton vagyunk: a mesterséges intelligencia „alulról” építkező, a növekvő komplexitás felé tartó folyamata, és mi, pszichológusok, tanárok, akik „fentről”, az ember fejlődésének megértését komplex rendszerként figyeljük, ugyanarra a következtetésre jutunk: az érzelmek emberi létünk és előnyünk alapjait adják.

Van egy olyan képességünk, egy olyan „okosság”, amely továbbra is egyedülállóan emberi: az érzelmi intelligencia (EQ). Az a képesség, hogy meg tudjuk érezni a másik vibe-ját, magunkra is reflektálunk helyzetekben – nemcsak az alapján, hogy mi történt, hanem hogy mit éreztünk közben. És úgy tűnik, ebben jobbak vagyunk mi, emberek. Sokkal jobbak. Talán a kedves olvasó találkozott már olyan eredményekkel, amelyek azt mutatják, hogy az AI jobban teljesít érzelemfelismerésben az embernél. Való igaz: bizonyos laboratóriumi feladatokban – például statikus, alapérzelmekre vonatkozó arcképek vagy rövid szövegrészletek érzelemcímkézésében – a mesterséges intelligencia ma már gyakran pontosabban teljesít, mint az átlagos ember. De ezek a helyzetek rendkívül leegyszerűsítettek, laboratóriumiak, és távol állnak az érzelmek valódi, kontextushoz kötött természetétől. A komplexebb kutatások egyértelműen mutatják, hogy az empátia, a szándékok megértése, a kapcsolataink finom dinamikájának olvasása és az érzelmek szabályozása továbbra is mélyen emberi, összetett és jelenleg utolérhetetlen képesség.

Az érzelmi intelligencia ráadásul fejleszthető. Velünk született, evolúciósan évezredeken át fejlődött képességeken alapszik, amelyek fejleszthetők, tanulhatók. Az elmúlt bő 20 évben rengeteg, szigorúan tudományos kutatás született, amelyek bizonyítják, hogy a magasabb EQ együtt jár a testi és lelki jólléttel, a kapcsolataink jobb minőségével, a sikerességgel – bárhogy is definiáljuk a sikert. Még olyan eredmények is születtek, amelyek arra mutatnak rá, hogy a magasabb EQ-val rendelkező emberek többet keresnek.

A BPS-ben azt tűztük ki célunknak, hogy az általános iskolától a gimnáziumig építjük, fejlesztjük ezt a tudást, mert azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy boldog, egészséges és sikeres felnőtteket neveljünk, ez elengedhetetlen. Pontosan olyan fontos ezt az iskolában fejleszteni, mint matekozni.

A nagy kutatóegyetemeken mérték, hogy milyen hatása van az iskolai EQ-fejlesztő programoknak, és bizony az eredmények betöltik a várakozásainkat:

• jobbak a gyerekek érzelmi önszabályozási készségei, így könnyebben birkóznak meg stresszel, konfliktusokkal és váratlan helyzetekkel;
• javul az osztálytermi légkör, ami kevesebb feszültséget, több együttműködést, csoportmunkát és hatékonyabb oktatást eredményez;nő a tanulói motiváció és bevonódás, így a diákok hosszabb ideig képesek figyelni, kitartani és aktívan részt venni a tanulásban;
• csökken a problémás viselkedés, agresszió és fegyelmi probléma, különösen hátrányos helyzetű csoportokban, mert a gyerekek több érzelmi eszközzel rendelkeznek a frusztráció kezelésére;
• javulnak a társas kapcsolatok, a diákok empatikusabbak, figyelmesebbek egymással, kevesebb a kirekesztés és a bántalmazás;
• mérhetően nő a tanulmányi teljesítmény, mert az úgynevezett végrehajtó funkciók fejlődnek (tanulási kitartás, fókusz, problémamegoldás).

Ez a lista nem teljes, a nagy mintán végzett kutatások közül a legfontosabbakat emeltük ki. Legyünk pontosabbak: egy adott program hatékonysága erősen függ a program minőségétől, hosszától, az iskolai kontextustól és a résztvevők egyéni jellemzőitől. Ha viszont ezek jól működnek, a kutatások tartós hatásokat mutatnak ki, akár 6–18 hónappal a program befejezése után is.

Mi az, amit mi csinálunk a BPS-ben?
Rengeteg olyan rendszerszintű tevékenység van a BPS-ben, amelyek a pozitív érzelmi klíma és az érzelmi fejlődés alapját adják. A tanár–gyerek, tanár–szülő viszony a BPS-ben mindig is ezt a célt szolgálta. A mentorálástól a kis létszámig, a beszélgetőköröktől a konfliktuskezelésünkig, az élményalapú tanulástól a szöveges értékelésig: ezek híján a legjobban felépített EQ-tananyag sem működne.
Tudjuk azonban, hogy ahhoz, hogy valódi fejlődés történjen, tudatosan felépített, hosszan tartó tanulás kell, ezért a korábbi, organikusan alakuló EQ-óráinkat most tantervvé fejlesztjük. Ennek alapját a YALE Egyetemen kidolgozott RULER program adja, amelyet adaptálunk a magyar és a BPS sajátosságaira.

Mi történik most a BPS-es gyerekekkel?
Az érzelmi nevelés curriculumunk első verziója már ebben a tanévben több iskola több csoportjában elindult, a következő tanévekben jutunk el oda, hogy minden BPS-es gyerek ezen végigmehet. A program minden évfolyamon jelen van, de az alsósoknál mást jelent, mint a felsősöknél – hiszen más életkori igényekkel, problémákkal és kihívásokkal találkoznak.

Az alsós gyerekeknél a RULER-készségek alapozása zajlik: még most tanulják meg igazán, hogyan működnek az érzések. Megtanulják felismerni az érzéseket a test jelzései alapján, megérteni, milyen helyzet váltja ki őket, és megtalálni a megfelelő szavakat arra, amit átélnek. Ez az az időszak, amikor a gyerekek megtanulják kimondani: „bánt valami”, „csalódott vagyok”, „büszke vagyok magamra”. Ezzel párhuzamosan elsajátítanak egyszerű, játékos technikákat arra is, hogyan nyugodjanak meg, ha valami túl sok nekik – már most látjuk, milyen hatással van a társas helyzetekre: kevesebb a vita, gyorsabban rendeződnek a félreértések, és a gyerekek magabiztosabban kommunikálnak egymással. Teljesen természetes tanulás számukra ez: tanulunk a világról, a betűkről, a számokról – és magunkról is. Önreflexiójuk és empátiájuk már itt fejlődik. Felsőben nagyon érezzük, kik azok a gyerekek, akik tanultak EQ-t, és kik azok, akik – másik iskolából érkezve – csak ekkor kezdik.

A felsősök már jóval összetettebb érzelmi helyzetekkel dolgoznak: megváltoznak a baráti és a családi kapcsolatok, a félreértések, a feszültségek, a bizonytalanságok, a nagyobb teljesítményelvárások és az erősebb belső hullámzások. Ebben az életkorban már sokkal mélyebb szinten tanulnak. Megtanulják, hogy egyszerre többféle érzést is átélhetnek, és azt, hogyan használják az érzelmeiket fontos információként. (Na, ezt nem tudja az AI.) Gyakorolják, hogyan értsék meg mások nézőpontját, hogyan kezeljenek egy konfliktust úgy, hogy abból mindenki sérülés nélkül kerüljön ki, és hogyan kommunikáljanak tisztán, magabiztosan – akár online, akár a hétköznapi iskolai helyzetekben. Ekkor szembesülnek igazán azzal, milyen hatása van az érzelmeknek a teljesítményükre és a döntéseikre. A program segít abban, hogy tudatosabban lássák magukat, megtalálják a saját erősségeiket, belső iránytűjüket, és képessé váljanak szabályozni azokat az érzéseket, amelyek néha elsodorhatnak.

Az AI fejlődése talán új korszak az emberiség történetében, talán nem is az. Ezt nem tudjuk még. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy az iskola szempontjából új korszak. Nem csak azért, hogy elkerüljük azt, hogy AI javítja az AI által írt házikat, hanem mert még egyértelműbbé vált, hogy az érzelmi nevelés feladata az iskolának. Újra meg újra megkérdezzük magunktól, hogy mi az a tudás, mik azok a képességek, amelyekkel az iskolába járó gyerekeket felvértezhetnénk; mi kell ahhoz, hogy megtalálja a helyét a bőrében és a világban? Az EQ biztosan egy válasz erre. Egy olyan világban, ahol egyre nagyobb szerepet kapnak az algoritmusok és az automatizáció, azon képességünk révén fogunk boldogulni, hogy mennyire tudunk kapcsolódni másokhoz, együtt érezni, és önreflektíven használni érzéseinket a gondolataink szolgálatára. Ahogy a Forbes magazin egy cikke írja: „… bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet a látszólag ‘puha’, úgynevezett soft skillek fejlesztésébe invesztálni egy olyan világban, ahol körülöttünk dübörög a technológiai forradalom, valójában ez az egyik legokosabb stratégia a jövőre nézve.” Hát mi invesztálunk.