Diverz tanulóközösségeknek akarunk jó iskolát csinálni

Az elmúlt tanévben célunk volt, hogy magunknak is választ adjunk arra a kérdésre, hogy mit kezdünk az egyre több különleges bánásmódot igénylő gyerekkel, az egyre több egyéni figyelmet igénylő helyzettel. Új dolog ez egyáltalán? A világ változott ennyit, vagy csak egyszerűen már jobban figyelünk? Ez csak a mi problémánk? Negyven ember – szülők, tanárok, menedzserek, gyógypedagógusok és más iskolák tapasztalt szakemberei – ültek le négyszer, hogy egy kérdésen dolgozzanak közösen: mi a BPS és a neurodiverzitás kapcsolata?

Megváltozott világ

Az elmúlt évtizedben rengeteget változott az, ahogyan a gyerekek fejlődését, működését megértjük. A diagnosztikai eszközök egyre pontosabbak, az idegrendszeri és viselkedési eltérések feltérképezése korábban nehezen észrevehető sajátosságokat is láthatóvá tesz. A szülők tudatosabbak, hamarabb keresnek segítséget, pontosabban ismerik fel a nehézségeket – és már nem szégyen, ha egy gyereknek támogatásra van szüksége. A szakemberek, az iskolák és a családok közötti párbeszéd is egyre nyitottabbá válik.

Eközben azonban maga a világ is komplexebbé vált. A gyerekeket már kiskoruktól információáradat, változatos elvárások és folyamatos ingerek veszik körül. Ebben a környezetben minden gyerek figyelmet igényel – nemcsak az, akinek papírja van róla. Egyre világosabb, hogy az iskoláknak már nem az a feladatuk, hogy „kiszűrjék” a különleges igényű gyerekeket, hanem hogy felkészüljenek a sokféleség kezelésére.

A jövő iskolája: újraértelmezett együtt-tanulás

Ahogy tíz évvel ezelőtt az volt forradalmi, hogy az iskolának a gyerekek jóllétével is foglalkoznia kell, most annak van itt az ideje, hogy újraértelmezzük, mit jelent együtt tanulni. Milyen tudás, szemlélet és struktúra kell ahhoz, hogy egy ADHD-s, egy autista, egy kivételes tehetségű, egy traumaérzékeny vagy éppen teljesen „átlagos” gyerek egy közösségben ne csak jelen legyen – hanem jól is legyen.

Ezért az oktatás egyik legfontosabb kérdése ma az, hogyan lehet úgy együtt tanítani különböző hátterű, eltérő szükségletű gyerekeket, hogy közben mindenki biztonságban érezze magát, és képes legyen fejlődni – a saját tempójában, a saját útján.

Nem azért vagyunk inkluzívak, mert ez valakinek jár – hanem mert ez a jövő iskolája.

BPS ars poetica

A Budapest School ars poeticája ebben az új kontextusban született a workshop-sorozatok hatására. Nem egy lezárt dokumentum, hanem egy iránytű – az első lépés egy hosszú úton. MODELL LINK

A kiindulópontunk már világos:

Diverz tanulóközösségeknek akarunk jó iskolát csinálni.

A diverzitás nem különleges eset, hanem az alapállapot. Nem „kisegítő” vagy „alternatív” iskola vagyunk – hanem olyan iskola, amely tudatosan és felelősen épít a különbségekre. Mert hiszünk benne, hogy az együttműködés, az elfogadás és a kölcsönös fejlődés képessége az egyik legfontosabb tudás, amit egy gyerek iskolában szerezhet.