Hatékony tanulás csak valódi visszajelzések mentén lehetséges!

Szerző: Papik Eszter - mentortanár, BPS modellfejlesztő

Az értékelés az iskola egyik legerősebb üzenethordozója: nemcsak azt mutatja meg, mit tud egy gyerek, hanem azt is, mit gondolunk a tanulásról, a fejlődésről és a hibákról. A visszajelzés képes motiválni vagy elbizonytalanítani, irányt mutatni vagy lezárni egy tanulási folyamatot. A Budapest Schoolban az értékelésre tudatosan nem minősítésként, hanem párbeszédként tekintünk – a tanulásról, az egyéni utakról és a továbblépés lehetőségeiről. Ez a fejlődésfókuszú szemlélet határozza meg a mindennapi működésünket – és azt is, hogy nem adunk jegyeket.

Miért? Mert a jegy nem ad visszajelzést. Nem segít tanulni. Nem mondja el, mit csinált jól a gyerek, mit próbált meg, min érdemes változtatni. A jegy egy címke. Egy szám. Egy lezárás. Mi viszont a tanulási folyamatot szeretnénk támogatni.

Erről írtunk részletesen a Telex cikkében is, ahol elmondjuk: nem az osztályzat az, ami előreviszi a tanulást. Az értelmes, személyre szabott visszajelzés az, amiből lehet tanulni. Olvasd el itt.

Growth mindset – egy újabb hangzatos angol kifejezés?

Carol S. Dweck pszichológus szerint a tanulásról alkotott képünk meghatározza azt is, hogyan tanulunk. A fix mindset szerint a képességek adottak – így a hiba kudarc, amitől félni kell. A growth mindset ezzel szemben a tanulást fejlődési lehetőségként értelmezi: a képességek fejleszthetők, a hibák szükséges állomásai a tanulásnak.

A Budapest Schoolban a growth mindsetet a mindennapi működés részévé tesszük. Megjelenik a mentorbeszélgetésekben, a tanulásszervezésben, a tanárok nyelvhasználatában, a visszajelzések hangnemében és az értékelési formákban is. A cél: elhagyni a címkéket, és teljes képet adni a tanulási útról.

Az 5-ös helyett leírni, hogy jeles, az még nem szöveges visszajelzés

A pedagógia és a pszichológia már régóta tudja, hogy a szöveges visszajelzés hatékonyabb – de csak akkor, ha valódi visszajelzést ad, nem pedig elmaszatolt minősítést.

A BPS-ben értékelő táblázatokat – rubricokat – használunk. Ezek négy szintet különítenek el, leggyakrabban az alábbiakat:

• felülmúltad a várt szintet
• teljesítetted a szintet
• megközelítetted a várt szintet
• még nem érted el a megfelelő szintet

A táblázatokban konkrét képességek, készségek szerepelnek, és minden szinthez szöveges leírás tartozik. Ezek alapján a gyerek és a mentor együtt tudják értelmezni: hol tart most, és hova lehetne továbblépni. A rubricok nemcsak a teljesítményt mutatják meg, hanem azt is, hogy milyen tanulási stratégiák működtek – és mik azok, amelyeken érdemes változtatni.

A rubricoknak több változata és felhasználási módja is van. A leggyakoribb a modulzáró visszajelzés, amelyet a modulok végén a bejárt tanulási útról adunk. A modulhoz egy egységes, a témához, tevékenységekhez, elsajátított képességekhez igazodó értékelőtáblázat tartozik, amelyet a modultartó tanár hoz létre. Minden esetben kiegészül egy pár mondatos méltatással is, amely lehetővé teszi, hogy a modulzáró visszajelzés igazán személyre szabott legyen, és kiegészítse a táblázatból kiolvasható információkat.

Hogyan szövegelünk? – Értékelés a gyakorlatban

A mindennapokba, a tanulásszervezésbe egyaránt beépítettük azokat az elveket, amelyek az értékelési rendszer kialakításánál vezéreltek minket. Az ismeretek és képességek elsajátítása során is törekszünk a szemléletváltásra. Magoltatás helyett a tanulók érdeklődési köréhez illeszkedő projekteken keresztül fejlődnek.

A gyerekek önértékelést is végeznek: ugyanazokat a szempontokat nézik végig, mint a modultartó tanáruk. Ezek a beszélgetések nem a „helyes választ” keresik, hanem az önismeretet támogatják. Nem ritka, hogy egy gyerek lejjebb értékeli magát – és ezek a pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy erősségeit is megtanulja felismerni.

A dolgozatokat is átkereteztük, valójában másra kezdtük használni, mint ahogyan általában szokták. Nem „témazárókat” írunk, hanem tudáspróbákat. Ez nem csak szómágia: a cél nem a lezárás, hanem a visszajelzés. A tesztek eredményeit nem osztályzattal zárjuk le, hanem tanulási lehetőségként értelmezzük: mit tudsz már, és miben szeretnél még fejlődni?

A projektmunkák pedig gyakran a visszajelzés alapján javíthatók. A tanulás nem egy pillanatnyi teljesítmény, hanem egy út – és ennek az útnak minden állomása visszajelzési lehetőség.

Ehhez nagyon sok idő kell – a tanártól, a szülőtől és a gyerektől is. Megéri!

Ez a rendszer időigényes, de a tapasztalataink alapján egyértelmű: a gyerekek tanulási szokásai, motivációja és önismerete mélyül. A szülők pedig – bár eleinte nehezen szakadnak el a jegyek világától – egyre inkább partnerként vesznek részt ebben a közös gondolkodásban.

A szülők ebben a rendszerben megkerülhetetlenek, mert akkor működik a dolog igazán jól, ha közösen tudjuk közvetíteni a gyerekek felé. A gyerekek akkor tudnak igazán kiteljesedni, ha az iskola és a család egységesen támogatja őket ebben a hosszú folyamatban.

Felhasznált irodalom:

Dweck, C. S. (2006). Mindset: The new psychology of success. Random House.
Organisation for Economic Co-operation and Development. (2006). Fejlesztő értékelés – A tanulást javító osztálytermi módszerek a középfokú oktatásban (magyar kiadás). Oktatási és Innovációs Kutató Központ / OECD.
Oktatási Minisztérium. (2004). Szöveges értékelés az alapfokú nevelés-oktatásban [Módszertani útmutató]. https://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/szoveges_ertekeles_pdf.pdf
Tóth Edit (2012). Pedagógusok nézetei az osztályozásról és a szöveges értékelésről. In: Iskolakultúra, 22. évf., 2. sz., 34–45. URL: (Letöltés ideje: 2025.12.22.)