Mit tehet az iskola, ha egy gyereknek nehéz? A BPS most megoszt egy bevált gyakorlatot

Szerző: Takács Viktória - BPS Modellfejlesztési vezető

Sok iskolai szakember számára ismerős a kudarcnak és tehetetlenségnek az a fájdalmas kombinációja, ami együtt jár azzal, amikor egy gyerek iskolai jelenléte hosszú időn át nehézséget okoz a közösségben: nem tartja a kereteket, konfliktusokba kerül vagy bánt másokat, motiválatlan, nem működik együtt. Ismerősek az ilyenkor jellemző forgatókönyv fejezetei is: a tanárok megosztottak, a szülők elkezdenek nyomást gyakorolni az iskolára, negatív reflexek lépnek működésbe (például a kirekesztés, a hibáztatás, legrosszabb esetben pedig a "vigyék el a gyereket" kényszermegoldás) amelyek azonban sosem hoznak valódi feloldozást.

A Budapest Schoolban évek óta keressük a kiutat ezekből a mintákból, és kialakítottunk egy olyan gyakorlatot - intervenciós folyamatnak nevezzük - amit mostanra másokkal is meg merünk osztani. Ez nem egy hangzatos prevenciós vagy idealisztikus elméleti modell, valódi esetek mentén alakult ki, és a hozzá tartozó egészen részletes útmutatót most te is megismerheted a cikk végén található letöltési link mögött.

Minden gyerek jó. És minden gyerekkel megtörténhet, hogy nincs jól.

Dr. Becky Kennedy, a Good Inside szerzője gyakran emlékeztet minket egy alapvetésre: legbelül minden gyerek jó. Amikor egy gyerek viselkedése egy közösségben "problémává" válik, az nem azért történik, mert „rossz” vagy "neveletlen" hanem mert valami miatt nincs jól. Nincs meg az eszköztára ahhoz, hogy kezelje a belső feszültségét vagy adaptálódjon környezeti elvárásokhoz.

Ebben a helyzetben a büntetés, a kirekesztés ugyanúgy nem megoldás mint a határok nélküli „ráhagyás”. A gyereknek biztonságra, keretekre és – ami a legfontosabb – a felnőttek szövetségére van szüksége. Az intervenciós folyamatot azért dolgoztuk ki, hogy ezek a feltételek adottak legyenek egy BPS iskolában.

„Nekem ez a szívügyem. Mi olyan iskolát szeretnénk, ahol az olyan emberek, mint én – aki diagnosztizált ADHD-val élek –, értékesnek érezhessék magukat és megkaphassák azt, amire szükségük van. Ebben az intervencióban ez a hit van benne” – mondja Pali, a BPS egyik intervenciósfolyamat-felelőse.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

A folyamat röviden leírva banálisan egyszerű: ha egy gyerek az iskolában nincs jól, a tanárok vagy a szülők kezdeményezhetik intervenció indítását. A kiváltó tünet sokféle lehet: állandósult incidensek a tanárokkal vagy egy másik gyerekkel, valamilyen határátlépés, vagy az is, ha a gyerek elakadt a tanulásban, és így nem tud évfolyamot váltani év végén. A közös ezekben a helyzetekben az, hogy a gyerek körül lévő felnőttek összehangolt akciójára van szükség a változáshoz. Az intervenciós beszélgetésen a szülők és a jelenlévő tanárok, fejlesztők megállapodnak a probléma értelmezésében, a feltételezett okokban és olyan lépésekben, amiktől változást remélnek. A szülők és az iskola is vállalásokat tesz ezekkel a lépésekkel kapcsolatban. Majd meghatározott időközönként beszélnek a folyamat haladásáról.

Egy megtörtént eset:

Marcinak (akit a valóságban másképp hívnak) sok konfliktusa volt, egy másik gyerekkel folyton triggerelték egymást. Eleinte barátok voltak, de elindultak sértődések, és ezek egyre mélyültek. Amennyire szerették egymást eleinte, annyira intenzíven megjelent az utálat később. Rettentő bántó dolgokat mondtak a másikra, ami után mindketten sírva mentek a tanárhoz. Verekedés nem volt, csak nagyon erős bántás szóban. Egy másik típusú, figyelemfelkeltő incidens akkor történt, amikor a második trimeszterben megváltozott az órarend: ugyanaz a tanár ugyanabban az időpontban bement ugyanabba a terembe, de más órát tartott, mint addig. Marci öt percig a földön forgott, világvége hangulata volt. Közölte, hogy őt nagyon megbántották azzal, hogy nem úgy voltak a dolgok, ahogy eddig.

Amikor egy intervenciós folyamatban a gyerekről beszélgetünk, a szülő társ a közös akcióban. Marci esetében a tanárcsapat vállalta, hogy bevezet egy egyéni, napi visszajelző rendszert, a szülők vállalták Marci szakértői vizsálgatát és pszichológus bevonását. Később a tanárcsapat az órarendtervezés időzítésén is változtatott, hogy a szülők korábban megkapják és a gyereket fel tudják készíteni a várható változásokra. Így Marci intervenciós folyamata végül az iskolai rutinokra is hatással volt.

Nem varázspálca, hanem kemény munka

Az intervenció teljesen másképp működik, mint egy fegyelmi eljárás, és az egyik csapdája pont az, ha mégis büntetés-szemlélettel alkalmazzák. Önmagában a jó szándék és a folyamat lépéseinek betartása nem véd meg a konfliktusoktól, félreértésektől, negatív mellékhatásoktól.

Az iskolai elakadások, bántások kapcsán minden jóérzésű szakértő az együttműködés, bizalom, prevenció fontosságát hangsúlyozza, de ezek érvényesítése a gyakorlatban számos akadályba ütközik érzelmileg terhelt helyzetekben. Márpedig egy intervenciós folyamat igazi érzelmi hullámvasút a benne lévő felnőttek számára. Néhány jellemző akadály ezen a pályán:

• Bizalmatlanság, félelem - a szülők első reakciója gyakran a védekezés. „Ki akarják rúgni a gyerekemet?” – ez a kérdés a szülőkben akkor is felmerül, ha az iskola részéről semmi sem utal erre. „Bármennyire próbáljuk jól csomagolni, az összes szülő befeszül. Ezért sokszor ki sem ejtjük ezt a szót az első beszélgetésen.” - meséli az egyik iskolamanager.
• Konfliktus - nincs esélye a problémamegoldásnak, ha a szülők és a tanárok nem értenek egyet, néha már abban sem, hogy probléma van. "A gyerek nem bánt másokat, csak kicsit nyers a stílusa.", "Semmi szükség vizsgálatra, azért nem megy neki jól az írás, mert az iskola rosszul végzi a dolgát."
• A büntetés csapdája - a tanárok is hibáznak akkor, amikor fenyegetésként hivatkoznak a folyamatra („Ha még egyszer szólnom kell emiatt, intervencióba kerülsz!”).
• A plusz munka réme - ami nagyon is valóságos, hiszen egy ilyen folyamat sok beszélgetéssel, érzelmi munkával és dokumentációval jár, kereteket kell tartani és elszámoltathatónak lenni.

Miért csináljuk mégis?

Mert tényleg komolyan vesszük, hogy rossz gyerekek nincsenek - ugyanakkor könnyen lehet, hogy holnap pont az én gyerekemről derül ki, hogy visszatérő konfliktusai vannak a társaival, vagy annyira aggasztó az írásképe, hogy ideje szakember segítségét kérnünk. Amikor a BPS-ben egyéni figyelemről beszélünk, minden szülő fejében a bátorító mentor képe bomlik ki elsőre. Az intervenció nem szokott eszükbe jutni, pedig ez a folyamat is egy eszköz arra, hogy az iskola kifejezze: fontos a gyerekek jólléte, és tanárcsapat ezért extra kilométereket is hajlandó megtenni.

Neked viszont nem kell messzire menned, ha szeretnéd tudni, mi van abban az útmutatóban, amit BPS tanárok számára írtunk, és két éve használjuk az intervenciós folyamatokban: ebben kitérünk az összes általunk már ismert aknára, az átláthatatlan feszültségből lépésekre bontható forgatókönyvet formálunk, email és megbeszélés sablonokkal könnyítünk.